Nagyon régen jártam errefelé, azt tény. Annak is megvan az oka, hogy azonnal így kezdjem a mondanivalómat. Roppant mód felháborít a tudat - igen végre tudatomra ébredtem - hogy számtalan ember látja nálam jobban a saját életem, s megpróbál beleszólni, irányítani.
Emberek, pár nap és 33 éves leszek. Nem szégyenlem, hogy ennyi az évek száma, büszke vagyok rá. Sok embernek köszönhetem, hogy megértem. Voltak nagyon sokan akik úgy tudtak segíteni, "irányítani", hogy közben direktben nem szóltak bele, csendben meghúzódtak a háttérben ... De ez már mégiscsak sok.
A minap gondoltam egyet, s rég nem látott barátnőmet - névnapja alkalmából felköszöntve - ráírtam, s elhívtam egy kávéra. Nagyon rég nem látott köz "felháborodás" lett a döntésem vége. Azonnal elindult a susmus a hátam mögött. Persze nem sokáig maradhatott titokban az sem ...
És most a kíváncsi szemeknek a részletek:
Roppant jó érzés volt újra találkozni a barátnőmmel. Jól elbeszélgettünk. Én egy hideg hosszúkávét ittam, s két szénsavmentes vizet. A barátnő egy kapucsínót gyümölcslével, és egy teát. Mindenki magának fizette ki a számláját. Jól éreztük magunkat. Beszélgetésünk arra korlátozódott, hogy kivel mi történt az elmúlt fél évben még nem találkoztunk. Jó pár témát érintve. A volt közös munkahelyünk problémái nem tartoztak ezen témák közé, mivel az elmúlt fél évben mindenki a maga útját járta. Örömmel vettem tudomásul, hogy van élet jelen munkahelyemen túl is. Mint a rút kiskacsa, felfedeztem a világot.
Szóval a lényeg. Nem lettem más ember, azért mert beültem egy rohadt kávéra, meg két vízre. Örömmel találkoztam a barátnőmmel, akit nem láttam fél éve. Senkit nem sértettem meg ezzel. Aki mégis kiakadt és magára vette, annak nyazsgem.
Love, dream ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése