Asztma

Tegnap történt. 2012.01.17.-én kaptam egy beutalót a házi orvosomtól, a tüdőgondozóba. El is mentem, kértem időpontot, ami nevetséges, de 2012.02.23.-ára kaptam meg. Gondoltam magamban, nyugodt vagyok, kivárom az időpontom. Mi baj lehet? Az mellékes, hogy időközben rohamom volt. :) Elővettem a pipámat, befújtam. Éreztem én, hogy rossz az íze. Megnéztem a szavatosságát, enyhén lejárt. Egy kicsit megijedtem, de másnapra megnyugodtam. Gondoltam szerencsés vagyok, két éve nem volt rá szükségem, ki a fene figyelte, hogy lejárt. Elmentem hát a tüdőgondozóba, hogy újat írassak, ne járnak ismét így. Amin nagyon meglepődtem, elzavartak. Na puff, mi legyen? Nem adtam fel, ismét elmentem pár nappal később, akkor már határozottabban léptem fel az ügy érdekében, de megint elzavartak. Ekkor már kétségbe estem. Hisz nem egy lábfájásról beszélünk, hanem a tüdőmről. Őket ez nem érdekelte. Vizsgálat nélkül nem adnak gyógyszert, a vizsgálat pedig egy hónap múlva esedékes. Érdekes ....
Ezen a részen túllendültem, mivel volt aki megmentett. UTÓLAG IS HÁLÁS KÖSZÖNETEM.

Szóval ennyi bevezető után nézzük a tegnapi napot.
Amint végeztem a tüdőgondozóba, elindultam a gyógyszertár felé, hogy kiváltsam a gyógyszereimet. Ekkor szólított meg egy idegen, pipával a kezében, hogy legyek szíves segítsek rajta, mert elfogyott a gyógyszere, ami 160,- Ft-be kerül. Adjak neki legyek szíves. Ránézésre nem volt bizalomgerjesztő az ember, így azt mondtam neki, rendben adok, épp a gyógyszertárba tartok. Jöjjön velem, s kiváltom a gyógyszerét. El is indult utánam. Áldotta minden lépésem, sok egészséget kívánt a családomnak, s mindeközben követelte a neki ígért - mostmár csak 150,- Ft-ot. Én hátrafordultam, és határozottan kijelentettem, hogy oda fogom adni, a gyógyszertárban. Ő kikéri a pipáját, én meg kifizetem. Nem szoktam ilyen "adakozó" lenni, de mivel pont egy hónapja estem át ezen a tortúrán én is, gondoltam segítek. Odaértünk a gyógyszertárba, kérdezem van-e receptje. Ő állítja, hogy nincs, mert egy másik gyógyszertárban neki szoktak adni recept nélkül, csak adjam oda a pénzt, s ő kiváltja. Nem engedtem, elhatároztam, hogy segítek, ha tényleg gyógyszerre kell. Miután megkérdeztem, hogy miért nem megy el orvoshoz, és irat receptet, hiszen az élete múlik a pipán, közölte velem, hogy ő Erdélyből jött és nem olyan egyszerű. Én csak mosolyogtam egyet ezen, s továbbra is bent álltam a sorban, s vártam, hogy mi lesz ebből. Mikor sorrakerültem volna, kiugrott mellőlem a sorból, s kiviharzott a gyógyszertárból.
Na most kérdem én. Én vagyok az a szemét, aki nem vágott hozzá 150,- Ft-ot, vagy vagyok az a jófej embertárs aki hajlandó lett volna másnak úgy segíteni, hogy kifizetem a gyógyszerét? Hiszen "bajban" volt. Na persze. Nem tudom, hogy hajléktalan volt-e az illető, vagy honnan jött, de roppant mód felháborítónak találom, ha az ember jószándékkal segítene embertársain, ők így visszaélnek vele. Állandóan arra buzdítják az embereket, hogy segítsenek a bajba jutottakon, segítsenek embertársaikon. Én megpróbáltam, nem sikerült. Nyílvánvaló volt számomra is, hogy neki a pénz kell, nem pedig a gyógyszer, de nem teszem meg azt a szívességet, hogy ő utána piára, vagy egyéb más élvezeti cikkre elköltse az én nehezem megkeresett pénzemet. És akkor ezzel szemben vagyok én, akinek tényleg szüksége lett volna egy hónappal ezelőtt arra a bizonyos pipára, kíváncsi vagyok melyik embertársam mentett volna meg az utcán. .....